Itt egy vers

Nóri és Angóra verse
A kirándulás



A Noel jó fogás,

Oh, my god [Gass]!

Mentünk egy szakadék mellett,

És a Mózes beleesett.

Szegény Mózes, oda lett tán?

Hulla vagy él csupán?




A csapat szétszakadt,

És látjuk szállni a madarakat,

A Zénóba egy kullancs beleszállt,

Zénó kihúzta, ez nem vitás,

Így született meg a megoldás.

Zorka bátor aligátor,

Ezért kap fagyit Káprától.




Tovább ment a csipet-csapat,

Farönköt lát, de nem fél, tovább halad.

Zénó megcsúszott a szélén,

Garait magával rántja a végén.

Garai fogja Bulcsú kezét,

Magával rántja a szerelmét.

Mind a hárman odavesztek,

Zénó feje le is esett.




Nóri s Angóra házat látván,

Loholva fut mint egy bárány.

Kápra ekkor megijed,

Utánuk fut,

Útnak ered.

Nojsz is megy,

Uccu neki!

Sári lohol,

Nehogy megálljon valahol.




Jönnek a vaddisznók,

Jaj a többieknek,

Elfutnak s itt hagynak bennünket.




Mi elött a házba mennek,

Egy patakhoz érnek.

Sári szomjas, merít egyet.

Angóra aggódva felkiált: ,,Vigyázz, mert elvisz az ár!"

Sári óvatosan merít egyet,

Ekkor Sári beleesett,

Az árral együtt odaveszett.




Mikor Nojszék a házba bemennek,

Egy menyétre rögtön rálelnek.

Nóri karatepózba beáll,

Kár hogy nincs itt Sári barát.

Mind a négyen futni kezdtek,

Míg egy mocsárhoz nem értek.

Nóri ekkor megijed,

Elejti az üvegét s az innivalója el is vész.




Angóra egy sártócsába belelép,

Sáros lett a lába,

Jaj, de mérges lesz az anyukája.

Csalánba Kápra belelép.

Ez legyen benne még?

Nem, mert nincs értelme így.




Mentek-mentek mendegéltek,

Míg újra a szakadékhoz nem értek.

Megtalálták Mózes pajtást,

Nem halt meg, nem bíz nem ám.

Mózessel együtt mentek tovább,

Zénó, Gara és Bulcsú,

Előkerült léptük során.




A többiek is ott voltak sérüléseikkel,

Angóra hívta a mentőt telefon segítségével.

Meg is jött a mentő,

De hordágy csak 3 főnek elegendő.




Réka, Liza s a kicsi Zorka,

Ráférnek s mennek útjukra.

De a többieket sem hagyhatjuk magukra,

Így jött nagy ötlet a kicsi kobakba.

Nojsz a haját feldobta az égboltra,

Így szerzett felhőket a kicsi okoska.




A többieknek így lett hordágya,

S menekült meg valamennyi barátja.

Ekkor lett mindenki szája tátva.




Nojsz elkísérte sebesült társait,

S Nojsz csak azt mondta:

Ne álljatok itt, mert hallok valamit.

De ekkor Nojsz már messze járt,

Angóráék ezt így nem hallották.




Késöbb ők is hallották a hangot,

Kápra, Nóri s Angóra összerezzentek,

Egy barlangba bemenekültek.

De ez egy kicsit sem segített,

Mert éppen egy vaddisznó barlangjára leltek.




Kifutottak mind a hárman,

A disznó meg nyomukban, javában.

Angórának ekkor ötlete támadt,

Miért ne játszatnánk halottnak bundánkat.

A disznó ekkor el is ment.




Kápra szája tátva,

Milyen okos két diákja.

Angóra ekkor megcsúszott,

De Nóri megfogta kezét,

Így mentette meg barátnőjét.




A többiek akkor már itt is teremtek,

Így folytatták együtt túrázó kedvüket.

Kiértünk a tisztásra,

A perzselő szavannára,

Bárcsak lett volna elegendő pára.

Úgy nem száradt volna ki senkinek a szája.

Ekkor Nojsz felugrott,

Fel a felhőkhöz,

Derűs égboltot a meleg levegőhöz.




Így mentek, így tovább,

Még egy faluhoz nem értek át,

Megálltak, hogy pihenjenek,

Vizet ittak tovább mentek.

Kápra míg a boltba bement,

Mi szenvedtünk a néni mellett.

Leveleztünk, beszélgettünk,

Hogy vajon mit akar a néni tőlünk.




Piszkált minket agyhártyagyulladással,

Mert Noel fröcskölte Dórit a hideg zuhanyával.

Kérdezgetett-beszélgetett velünk a bolond néni,

Melyik suliba szoktunk mi járni.




Az agyunkra ment nagyon,

Hagyjon már békén,

Olyan mint egy béka az út szélén.

Megjelent ekkor Kápra,

Csillogó kabátba,

Szegény Káprát a néni rászedte,

Menjünk a rövidebb úton: az erdőbe.




Mentünk is a susnyások között,

A nap közben megint tűzött.

Nóri s Angóra lemaradt.

És látták, hogy az osztály megakadt.

Közelebb mentek ők is,

Megláttak egy mocsarat,

Át kellett kelni rajta így mindenki vizes maradt.




Hülye, büdös, gonosz nénike,

Belevezetett a sárba,

Így lett sáros mindenkinek a lába.




Vizes lábbal mentek tovább,

Míg az útszél nem terült reánk.

Ekkor már éreztük közel van utunk vége,

Futottunk a célhoz, hogy odaérjünk még ebédre.




Át kellett másznunk,

Át a kerítésen.

Mi 4-en átmásztunk a többiek a kapun mentek.




Mindegy, hogy hogyan, de odaértünk ez a lényeg,

Fürdőruhába átöltöztünk,

Készenállva a vízhez,

De elötte ebédeltünk,

Ez volt a kár benne,

De legalább jót szórakoztunk Kisinócon 2-en!😎😎😎